A közösségi média kockázatai

Az elmúlt évek során a közösségi média a gyerekek és a kamaszok életének szerves részévé vált. Nem véletlenül hívják a mostani (Z generációs) gyermekeket digitális bennszülöttöknek is, hiszen ők az elsők, akik beleszülettek a digitális technológiák és a közösségi oldalak világába. Már nagyon fiatalon megtanulták ezeknek az eszközöknek és platformoknak a használatát, itt tartják a kapcsolatot barátaikkal, itt osztják meg véleményüket és itt néznek utána kedvenc hírességeiknek is. Így nem is olyan meglepő, hogy egy felmérés szerint a kamaszok 45 %-a közel állandóan elérhető online. *

Kétségtelen, hogy a közösségi médiának számos pozitív oldala van, de a túlzásba vitt, vagy nem megfelelő használata komoly problémákat is felvethet, különösképpen a gyermekek és a kamaszok esetében.
Nézzük át, milyen kockázatokkal jár a közösségi média és hogyan védhetjük meg tőlük gyermekeinket!

1. Oversharing, azaz túl sok információ megosztása

Mint minden tevékenységnek az interneten, így a közösségi oldalakon történő posztolásnak is örökre nyoma marad. A gyerekek, különösen azok, akik csak most kezdik el megismerni a közösségi oldalakat, nem biztos, hogy ezt felismerik, hiszen izgatottak az új élmények és lehetőségek miatt. Előfordulhat, hogy túl sokat posztolnak, anélkül, hogy belegondolnának, hogy egyszer meg is bánhatják, hogy ennyi mindent megosztottak az egész világgal. Kockázatos lehet például a túl nyers véleménynyilvánítás, a kínos fotók, vagy a személyes adatok megosztása, amikkel akár mások vissza is élhetnek.

Mit tehetünk szülőként?

• Figyeljünk arra, hogy gyermekünk a korának megfelelő közösségi média oldalakat használja. A legtöbb oldal csak egy bizonyos kor felett enged regisztrálni, ezeket az életkori limiteket tekintsük irányadónak.
• Nézzük át gyermekünkkel az adatvédelmi beállításokat. Állítsuk privátra a közösségi média profiljait, hogy ellenőrizhető legyen, ki látja a posztjait és személyes adatait, és hívjuk fel a figyelmét, hogy sose fogadja el ismeretlenek barátnak jelölését.
• Beszélgessünk a gyermekünkkel azokról a tartalmakról, amelyekről nem ajánlott posztolni. Ide tartoznak a túl személyes vagy bizalmas információk és fotók, illetve az iratokról vagy belépőjegyekről készült képek, személyes adatok, vagy szkennelhető kódok.

2. Átverések és álhírek

A közösségi média posztok hihetetlen gyorsasággal terjednek, és nem csak az aranyos macskás videók lesznek népszerűek. Rengeteg megtévesztő tartalommal találkozhatunk ezeken a felületeken: a gyanúsan olcsó márkás termékek hirdetéseitől kezdve, az álhíreken át (melyek egyetlen célja, hogy megingassák az olvasó véleményét valamilyen kérdésben) egészen az átverésekig és hazugságokig terjed a skála. Lehet, hogy a kirívóbb átveréseket (mint például egy nagyobb összeg felajánlása a személyes adatainkért cserébe) könnyedén felismeri gyermekünk, ám egy ügyesen kivitelezett csalásnak akár ő vagy mi magunk is az áldozatává válhatunk, ha nem vagyunk elég figyelmesek.

Mit tehetünk szülőként?

• Vezessük rá gyermekünket a kritikus gondolkodásra, hogy könnyebben felismerje az álhíreket és átveréseket. Tanítsuk meg neki, hogy figyeljen az alábbi jelekre:
  • Az az ajánlat, amely túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, valószínűleg csak egy átverés.
  • Ha egy hír esetében nincs feltüntetve annak szerzője vagy hiteles forrása, helyesírási hibák vannak benne, a téma pedig nem szerepel egyéb híradásokban, akkor valószínűleg álhírrel van dolgunk.
• Nézzünk át együtt példaként egy valós átverést, és hívjuk fel a figyelmét a gyanúra okot adó jelekre.

3. Cyberbullying

A közösségi oldalakon bárki szabadon megnyilvánulhat, és sajnos ez a rossz szándékú felhasználókra is vonatkozik. Elképzelhető, hogy gyermekünk még nincs felkészülve a velük való találkozásra. Nem számít rá, hogy ha kommentet ír egy nyilvános poszthoz, arra érkezhetnek gyűlölködő válaszok is, vagy ami még rosszabb, akár online zaklatások célpontjává is válhat.
Egy gyermeknek nagyon megterhelő és stresszes lehet az online gyűlölködés, a szülők viszont sokszor nem is tudnak a problémáról, hiszen az online zaklatást nehezebb észrevenni, mint azt, ami a való életben zajlik.

Mit tehetünk szülőként?

• A megfelelő adatvédelmi beállításokkal és óvatossággal elkerülhetjük a kéretlen üzenetek nagy részét. Tanítsuk meg gyermekünknek, hogy soha ne fogadja el idegenek barátnak jelölését, és állítsuk be, hogy profilja csak a barátai számára legyen látható.
• Ha gyanítjuk, hogy gyermekünket negatív élmények érik a közösségi oldalakon, beszéljünk vele, és biztosítsuk arról, hogy hozzánk bármikor fordulhat.
• Ha kiderül, hogy gyermekünket valóban zaklatják, segítsünk neki megoldani a problémát. A legtöbb közösségi oldalon lehetőségünk van blokkolni vagy jelenteni azokat a felhasználókat, akik nem megfelelően viselkednek. A bántó üzenetekre ne válaszoljunk, de mentsük el őket, hiszen bizonyítékként szolgálhatnak. Ha indokolt, fontoljuk meg a rendőrség bevonását is.

4. Mentális problémák

Ha gyermekünk túl sok időt tölt a különféle közösségi oldalakon, az negatívan befolyásolhatja a hangulatát, de akár az önbizalmát is. Ezek az oldalak versenyszerű környezetet teremtenek, ahol a gyerekek a kapott lájkok és kommentek számától teszik függővé saját önértékelésüket. Versengenek egymással, hogy ki kap több elismerő visszajelzést, ki a népszerűbb online, ráadásul a hírességek és az influencerek tökéletesre csiszolt profiljai hamis képet mutatva az elégedetlenség érzetét is keltik a fiatalokban. Az önbizalmi kérdéseken túl a közösségi médián töltött túl sok idő összefüggésbe hozható figyelemzavarokkal, depresszióval és más mentális problémákkal is. Elképzelhető, hogy maguk a közösségi oldalak okozzák a problémát, de az is, hogy csak részben van közük hozzá. Megeshet az is, hogy gyermekünk azért ragaszkodik túlzottan a telefonjához, mert azzal próbálja meg elterelni a figyelmét valami másról, így a probléma nem a telefonhasználatban keresendő. Fontos tehát, hogy ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket, beszélgessünk inkább a gyermekünkkel, hogy jobban megértsük, mi történik vele.

Mit tehetünk szülőként?

• Bíztassuk arra gyermekünket, hogy az órákig tartó chatelések helyett inkább személyesen találkozzon a barátaival.
• Építsünk be a családi életébe olyan telefonmentes időszakokat, amikor 1 vagy 2 órára mindenkinek le kell tennie a telefonját. Igen, a szülőknek is! Figyeljük gyermekünk viselkedését és esetleges hangulatváltozásait. Ha valami furcsát észlelünk, beszélgessünk vele, és ajánljuk fel a segítségünket. Ha tőlünk nem fogadja el a segítséget, de úgy érzékeljük, hogy gond van, fontoljuk meg egy családtag vagy barát, vagy akár egy mentálhigiénés szakember bevonását.

5. A pillanat átélése vs. posztolás

A gyerekeknek és a kamaszoknak nagy szükségük van kortársaik pozitív visszajelzéseire. A fiatalok mindig is igyekeztek felturbózni a másokban róluk alkotott képet, de ez a jelenség az okostelefonok megjelenésével felerősödött. Népszerűnek és vonzónak szeretnék láttatni magukat, ezért rengeteg időt áldoznak arra, hogy kialakítsák és tökéletesítsék közösségi profiljukat. Viszont ez idő alatt a gyerekek (és néha a felnőttek is) hajlamosak elfelejteni, hogy az élet itt és most zajlik, és ha az élmények posztolására koncentrálnak ahelyett, hogy élveznék azokat, akkor nem élik meg igazán a fontos pillanatokat.

Mit tehetünk szülőként?

• Ne ítélkezzünk! Próbáljuk megérteni, hogy mennyire fontos a népszerűség és a megfelelő kép kialakítása a kamaszok számára. Törekedjünk a tudatos jelenlétre, és tanítsuk meg ezt gyermekünknek is. Vezessük rá, hogy mennyivel jobb érzés átélni egy adott pillanatot, mint lájkokra várva posztolni róla.
• Ne állítsunk fel számára szélsőséges elvárásokat! Inkább csak hívjuk fel a figyelmét a problémára, és inspiráljuk őt kedvére való programokkal. Beszéljünk vele nyíltan a kockázatokról.
• Segítsünk gyermekünknek, hogy önmaga lehessen! Tanítsuk meg neki, hogy senki sem tökéletes, és ez így van rendben.

Bátorítsuk őt arra, hogy meséljen magáról, az őt ért élményekről és tapasztalásokról – az online és az offline világban egyaránt. És a legfontosabb, ne felejtsünk el neki példát mutatni!

* A Pew Resarch Center felmérésének adatai alapján.