Sharenting – szülőnek lenni a közösségi média rivaldafényében

Gondolkodtál már azon, hogy a szülői posztolás milyen kockázatokkal jár?

Hogyan befolyásolhatja a gyermekeink közeli és távoli jövőjét, ha az életük minden pillanatát megosztjuk a közösségi oldalakon? Hogyan tudjuk csökkenteni a „sharenting” – a megosztás (share) és a gyereknevelés (parenting) szavak összevonásából született fogalom –, azaz a folyamatos közösségi jelenlét kockázatait? A gyerekekről való meggondolatlan posztolás súlyosan sértheti a magánélethez való jogukat, és sajnos gyakran alapot adhat online zaklatásra is.

Sok szülőre jellemző, hogy a gyerekeiről nagyon korán, akár már magzati ultrahang felvételek formájában elkezd tartalmakat megosztani, így a gyermekek digitális jelenléte a születésük előtt elkezdődik. Ez többnyire csak a kezdet: utána következnek a növekvő fogacskákról, az első lépésekről, a bilizésről és egyéb sikerekről hírt adó tartalmak, amelyek a gyermekek kamaszkoráig folytatódhatnak. A fő cél általában a családtagokkal, barátokkal való megosztás és a távol élő rokonokkal való kapcsolattartás, viszont a legtöbb esetben, többnyire nem szándékosan mások számára is nyilvánossá és elérhetővé tesszük ezeket a személyes tartalmakat.

Természetesen érthető, hogy szülőként szeretnénk örökre megőrizni a rövid gyermekkor minden pillanatát, és büszkén közzétenni a gyermekeink eredményeit, de fontos, hogy ezen a téren is mértékletességre törekedjünk. A gyermekek életének nyilvánossá tétele súlyosan sértheti a magánélethez való jogukat, és sajnos gyakran alapot adhat online zaklatásra is. Ezért érdemes átgondolnunk, hogy vajon mi fontosabb: a vicces pillanatok és sikerek megosztása, vagy a biztonság szem előtt tartása?

Lélektani kockázatok: alternatív valóságot festhetünk

Nem árt minden egyes poszt esetében végiggondolni, hogy az adott tartalom megosztása a távolibb jövőben milyen bonyodalmakat, kellemetlenségeket okozhat a gyermekünk számára. Például, ha gyermekünk olyan ruhát visel egy fotón, amelyen egy politikai pártot vagy eszmét támogató motívum van, de idősebb korában egyáltalán nem kíván azzal azonosulni, akkor ez utólag roppant kellemetlenné válhat számára.

De teher lehet annak a hamis „image-nek” a hordozása is, amit a szülők a legjobb szándékkal építenek fel gyerekeik számára. „Az én gyerekem a legcsodálatosabb” egy nagyon fontos szülői érzés. Viszont ha a posztolás versengéssé fajul, akkor nagyon könnyű belefutni abba a csapdába, hogy a szülő az online posztokban egy olyan „valóságot” mutasson, amiben – szemben a tényleges valósággal – minden szép, harmonikus, kiegyensúlyozott és tökéletes. Ez az alternatív valóság azonban megzavarja és elbizonytalanítja a gyerekeket.

Személyiségi jogok – később is elfelejtünk engedélyt kérni?

A képek megosztása általában egészen kicsi korban, pusztán szülői mérlegelés alapján kezdődik, így a felnőttek sokszor később, nagyobb korban is elmulaszthatják egyeztetni a posztolást gyerekeikkel. Pedig a gyerekek véleményének tiszteletben tartása nagyon is fontos lenne. Gwyneth Paltrow-t például lánya, Apple Martin kritizálta, amiért a színésznő nem kérte előzetes beleegyezését, mielőtt megosztott egy anya-lánya fotót. – „Anya, ezt már megbeszéltük. Tudod, hogy semmit nem tehetsz közzé a hozzájárulásom nélkül” – vélekedett az akkor 14 éves Apple.

Egy egyszerű szülinapi fotó is sok kárt okozhat

De térjünk vissza a biztonsági kockázatokhoz. Mit osztunk meg? És kivel? Az interneten közzétett információk hosszú ideig elérhetők, tovább küldhetők és visszakereshetők: „ami az interneten egyszer megjelenik, az általában ott is marad”. Érdemes kétszer is meggondolni, hogy mit teszünk közzé, hiszen akár egy egyszerű szülinapi fotó is sok kárt okozhat, ha rossz kezekbe kerül. Nézzük, mennyi mindent tartalmazhat egyetlen egyszerű poszt!

• A gyermekünk fotóját, például a „Boldog 2. szülinapot, Dani!” szöveggel
• Részleteket, amelyekből kiderül a fotó helyszíne, pl. látványosságokat
• Más gyermekek adatait, ha csoportképről van szó
• A fotó pontos helyszínét, ha nem kapcsoltuk ki a helymeghatározást

Egyetlen ártalmatlan poszttal közzétesszük a gyerekünk fotóját, nevét, születési dátumát, és a földrajzi elérhetőségét. Ezen adatokat aztán felhasználhatják személyazonosság-lopáshoz és átverésekhez is, ráadásul ezek alapján a gyerek beazonosítható, megtalálható, és lehetőséget ad arra is, hogy rossz szándékkal a bizalmába férkőzzenek. Sőt, ha mindezt csoportkép formájában tesszük, mások személyiségi jogait is megsérthetjük.

Stacey Steinberg, amerikai gyermekjogvédő, egyetemi professzor egyik tanulmányában említ egy ijesztő példát. Eszerint egy anyuka azzal szembesült, hogy az ikrei WC-re szoktatásáról megosztott képeket idegenek letöltötték, módosították, majd pedofil oldalakon osztották meg. Érdemes ezeket a szempontokat is jól meggondolni! Steinberg példája azt is mutatja, hogy az emberek néha nem tudják, mennyire könnyű mások számára letölteni és tárolni a közösségi médián megosztott képeket, vagy mennyi információt tartalmaznak azok valójában.

Vajon a befogadói oldalon is megtesznek mindent a biztonság érdekében?

Ez pedig elvezet a második fontos kérdéshez: kivel is osztjuk meg a kiposztolt képeket? A bejegyzéseink láthatóságát mi szabályozhatjuk. Ha nyilvánosra állítjuk a közzétételt, akkor szó szerint bárki láthatja az általunk megosztott tartalmakat. Ha privátra állítjuk át, csak az ismerőseink számára lesz elérhetőek a tartalmak – ebben az esetben is fontos kérdés, hogy milyen gyakran ellenőrizzük az ismerőseink listáját, és hogy kik szerepelnek rajta.

A Facebook lehetővé teszi, hogy minden egyes bejegyzéshez közönséget válasszunk, így korlátozhatjuk azt akár meghatározott családtagokra és barátokra is. Ugyanakkor az is kérdés, hogy vajon biztosak lehetünk-e abban, hogy közülük senki nem fogja továbbosztani, újraposztolni az általunk küldött tartalmat? És abban, hogy az eszköz, amit használnak, megfelelő biztonsági programmal van védve, és nem tartalmaz vírusokat, kémprogramokat? Vajon biztonságtudatosak az online térben? Ezek olyan kérdések, amelyeket valószínűleg nem gyakran kérdezünk meg magunktól, amikor valamit posztolunk, bár kellene.

Hogyan lehetünk felelősségteljes „sharentek”?

A legbiztonságosabb tanács az lenne, hogy „ne tegyünk közzé semmilyen, a gyermekeinkkel kapcsolatos tartalmat a közösségi médiában”, ám ennek a kihívásnak modern szülőként valószínűleg a legtöbben nem tudnánk eleget tenni. A papír alapú fényképalbumok nézegetése már a múlté, ráadásul nem is lenne túl praktikus mindenhová magunkkal cipelni őket, hogy megmutassuk a képeinket a családnak és a barátainknak. Azonban a digitális képek megosztása során is vannak dolgok, amelyek csökkentik a korábban körvonalazott kockázatokat:

• Ne osszunk meg olyan tartalmat, amely bármilyen személyes adatot vagy információt tartalmazhat, amivel beazonosíthatók a gyermekek: teljes név, cím, születési idő stb.
• A fotók készítésekor kapcsoljuk ki a helymeghatározást.
• Soha ne osszunk meg gyermekünkről meztelen, alsóneműs, vagy hiányos öltözetű képet.
• Legyen konkrét elképzelésünk arról, hogyan osztjuk meg a fényképeket: ellenőrizzük az adatvédelmi szűrőket és a bejegyzés közönségét.
• Csak azokkal osszunk meg fényképeket és más tartalmakat, akiket igazán ismerünk, és akikben megbízunk, illetve kérjük meg őket, hogy ne osszák tovább azokat.
• Mielőtt bármit elküldenénk, lépjünk vissza egy lépést, és fontoljuk meg, hogy a megosztani kívánt tartalom mennyire és hogyan passzol a gyermekünk személyiségéhez, okozhat-e az adott tartalom számára kellemetlen helyzeteket, akár a távoli jövőben.        
• Ha esetleg mi ütközünk olyan fotóba, amin gyermekek kihasználása látható, haladéktalanul tegyünk bejelentést a Nemzeti Hírközlési Hatóság honlapján.

Saját közösségi viselkedésünk lesz a minta gyerekeink számára

Érhető és elfogadható az emlékek megosztásának igénye, ugyanakkor biztonságosabb és felelősebb módon érdemes ezt a gyakorlatot folytatni. A saját közösségi „viselkedésünk” és gyakorlatunk a gyerekeink számára példaként is fog szolgálni arra az időre, amikor már ők is csatlakoznak a közösségi felületekhez. Ha eljön ez a pillanat, mindenképp beszélgessünk velük a közösségi média veszélyeiről, és biztosítsuk őket arról, hogy hozzánk bátran fordulhatnak, ha elbizonytalanodnak, vagy gyanús dolgot észlelnek.