Az álhírek különböző formái nagyjából egyidősek a hírekkel. Hallottál már például a spagettifáról? 1957-ben bolondok napja alkalmából egy országosan (el)ismert műsorvezető a Panorama című, komoly hangvételű showműsorát használta fel arra, hogy egy áldokumentumfilmmel viccelje meg a brit állampolgárokat. A BBC által készített és közvetített film azt állította, hogy a spagetti fán terem, és be is mutatta, hogyan szüretelik a fiatalok a tésztát Dél-Európában. Akkoriban a britek számára a spagetti még egzotikumnak számított, így nagyon sokan elhitték, amit láttak.
Gondolj csak bele, a tréfás film bemutatásakor a mostaninál sokkal konzervatívabb időket éltünk – azóta az internet elterjedésével az álhírek komoly problémává nőtték ki magukat, és akár politikai manipulációra is felhasználhatják őket. Mire számíthatunk a jelenben?
Álhírek napjainkban
Az internet egy csodálatos forrás: csak egy kattintásnyira van tőlünk rengeteg hasznos információ, mely lehetőséget ad arra, hogy összehozza az egész világot. Azonban a közelmúlt számos eseménye rámutatott arra, hogy az internet téves információk közlésére és ezáltal az emberek megtévesztésére, egymás ellen hangolására is használható. Egyéneket, csoportokat, sőt nemzeteket is gyanúsítanak azzal, hogy ellenfeleik gyengítése érdekében hazugságokat és propagandát terjesztenek.
A COVID-19 járvány idején különösen fontossá vált az álhírek elleni küzdelem, hiszen a koronavírussal vagy a vakcinával kapcsolatos megtévesztések akár az egészségünket, de az életünket is veszélyeztethetik. Már találkozhattunk hasonló esettel: korábban a gyermekeik fertőző betegségek elleni oltását megtagadó szülők számának növekedését hozták összefüggésbe azzal, hogy egyes közösségi média csoportokban megalapozatlan és hamis információk terjednek az oltások biztonságosságáról.
Az információ online áradata
Sok ember küzd azzal, hogy a végtelennek tűnő információáradatban különbséget tudjon tenni a valós, megbízható források és a megtévesztés között. Az álhírek gyakran valamilyen aktuális esemény hatására ütik fel a fejüket, például az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság fontosabb politikai fejleményeihez kapcsolódóan.
Az összeesküvés-elméletek, más néven „konteók” esetében van egy olyan arany középút, amely ugyan nem jelent közvetlen veszélyt, de természetesen nem is hasznos. Sok felhasználó próbál másokat meggyőzni az abszurd elképzeléseiről, például arról, hogy a Föld valójában lapos.
De nem csak a hírek jelenthetnek gondot. Az online világban számos olyan felhasználóval találkozhatunk, aki valamilyen okból kifolyólag félre akar vezetni másokat. A politikai kampányokkal kapcsolatos álhírek mindig nagy hangsúlyt kapnak, de mi a helyzet a kereskedelmi indítékokkal?
Lehetséges, hogy egy látszólag semleges cikk igazából csak rá szeretne beszélni téged vagy gyermekedet arra, hogy megvásárolj egy adott terméket, nézz meg egy tévéműsort, vagy kövess egy influencert? Problémát jelentenek a clickbait, azaz kattintásvadász címek is, amelyek célja, hogy rákattintsunk, és így reklámbevételt generáljunk az oldal számára.
A közösségi hálózatok felelőssége
A közösségi média oldalakat sokat bírálják amiatt, mert keveset tesznek az álhírek elleni küzdelemben, és túl későn lépnek fel ellenük.
Egyre sokasodnak azok a felhívások, melyek követelik, hogy a közösségi hálózatok vállaljanak felelősséget a weboldalukon megjelenő tartalmakért. A Facebook például bejelentette, hogy független tényellenőrzők segítségével veszi fel a harcot az álhírek ellen, és megjelöli a hamis információkat tartalmazó bejegyzéseket.
Téves információkkal azonban nem csak a Facebook felületén találkozhatunk, hanem szinte bármilyen csatornán, ezért meg kell tanulnunk eldönteni, hogy mi igaz és mi nem.
Viszont az álhírek beazonosítása gyakran még a felnőttek számára is nehézséget okoz – hogyan várhatnánk el a gyerekektől, hogy felismerjék őket? A tizenévesek különösen kiszolgáltatottak ebben a helyzetben, mivel ők nagyobb valószínűséggel tájékozódnak a közösségi média oldalakon.
Egy gyermek nézőpontja
Anélkül, hogy lebecsülnénk a képességeiket, elmondhatjuk, hogy a gyermekekre könnyű hatást gyakorolni. A valahova tartozás és a beilleszkedés vágya arra késztetheti őket, hogy olyan dolgokat is elfogadjanak, amelyeket a felnőttek egyértelműen helytelennek tartanak.
Ha a gyermekünk hallana az utcán egy történetet, vajon automatikusan elhinné azt?
Reméljük, hogy nem. A biztonság kedvéért azonban tanítsuk meg a gyerekeknek, hogy ugyanez a hozzáállás az online térben is érvényes. Tehát az, hogy valami fent van az interneten, nem jelenti azt, hogy igaz is.
A médiaműveltség és a kritikus gondolkodás mindig is fontos volt, de manapság az új hírforrások elburjánzása miatt egyszerűen elengedhetetlenné vált. A hírforrások mennyiségi növekedése sajnos nem jelent minőségi javulást.
Gondolatébresztő kérdések
Hogyan segíthetünk gyermekünknek abban, hogy meg tudja különböztetni a valódi, pártatlan híreket a fizetett tartalmaktól és az álhírektől?
Tanítsuk meg neki, hogy mindig gondolja át az alábbi szempontokat – amelyeket nekünk, felnőtteknek is érdemes szem előtt tartanunk:
- Van-e a hírnek egy beazonosítható szerzője? Megbízható-e a szerző és az oldal, ahol a hír megjelent?
- Más ismert, hiteles hírportálokon is megjelenik ez a hír? Ők mit írnak róla?
- Hihetőnek tűnik a hír?
- Ki fizethetett azért, hogy az adott hír megjelenjen? Ki kaphat azért pénzt, ha rákattintunk?
- Kinek származhat előnye vagy hátránya ebből a hírből?
- Kerek egésznek tűnik a hír? Mi maradt ki belőle, ami fontos lehet?
Az álhírek beazonosítása nem könnyű feladat, néha még a szakértők is küzdenek a valódi és a hamis információk megkülönböztetésével. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy megtanuljuk feltenni a helyes kérdéseket, és ez a jövőben csak egyre fontosabb lesz. Szülőként időt kell szánnunk arra, hogy ezt elmagyarázzuk gyermekeinknek is, ezáltal rávezetve őket, hogy a tényekhez ragaszkodva okosabbá és magabiztosabbá váljanak.